Magazin

MEDICOR Zrt. Egészségmagazinja

Tudattalanul hozzuk a legjobb döntést

Témakörök:

A Rochester Egyetem kutatói bemutatták, hogy a korábban hibás döntéshozónak vélt emberi agy valójában arra van programozva, hogy a lehető legjobb döntéseket hozzuk az elérhető információk alapján.

Daniel Kahneman és Amos Tversky 2002-ben nyerték el a Nobel-díjat 1979-es kutatásukért, amely azt vitatta, hogy az emberek nagyon ritkán hoznak racionális döntéseket. Azóta ez általánosan elterjedt tudássá vált a kogníciót kutatók körében.

Ezzel szemben Alex Pouget, az agykutatás és kognitív tudományok adjunktusa (Rochester Egyetem), bebizonyította, hogy az emberek valóban hoznak optimális döntéseket – de csak akkor, ha tudattalan agyuk választhat.

„A témában számos korai munkát végeztek, ám a legtöbb általunk hozott döntés nem az öntudatos érvelésen alapszik.”- közölte Pouget. „Nem tudatosan döntünk arról, hogy megálljunk a piros lámpánál vagy hogy az úton kikerüljünk egy tárgyat. Mikor elkezdtük nézni az agyunk által a tudatunkon kívül hozott döntéseket, azt találtuk, hogy szinte majdnem mindig a jó döntést hozzuk, az adott információk birtokában.”

Pouget szerint Kahneman megközelítésében elárulta a résztvevőknek, hogy egy tesztben a két választás közül az egyik nagyobb eséllyel „helyes”. Ez azt jelentette, hogy az adott személynek tudatosan kellett kiszámolnia a százalékokat ahhoz, hogy a jó válaszhoz jusson – erre azonban csak kevesen képesek.

Pouget évek óta szemlélteti, hogy az emberi kogníció (megismerés) bizonyos részei meglepően pontosak. Készített egy nagyon egyszerű tudattalan-döntés tesztet. Egy számítógép képernyőjén pontok jelennek meg, amelyek többsége véletlenszerű irányban mozognak. Bizonyos pontok direkt egy irányba mozognak, és a résztvevőnek egyszerűen meg kell mondania, hogy a pontok jobbra vagy balra mozognak-e. Minél hosszabb ideig nézi valaki a pontokat, annál több bizonyítékot gyűjt össze és válik biztosabbá abban, hogy merre mozognak a pontok.

A résztvevők a teszt során pontosan úgy teljesítettek, mintha agyuk tudattalan állapotban gyűjtené be az információt mielőtt elérne egy konfidencia határértéket, amely ezután jelt adott a tudatos elmének, egy biztos válasz képében. A résztvevők ugyanakkor sosem voltak tudatában annak, hogy összetett számítások folynak agyukban, ehelyett egyszerűen „felismerték”, hogy a pontok melyik irányba mozognak. A háttérben lévő számítások jellemzői egybecsengenek Pouget korábbi átfogó munkájával, amely azt sugallta, hogy az emberi agy úgy van alkotva, hogy ilyen számításokat tudjon végezni.

„Évekig fejlesztettük és csiszoltuk ezt a hipotézist: az agy hogyan reprezentálja a valószínűség-eloszlást.”- magyarázta Pouget. „Tudtuk, hogy az ilyen tesztek eredményei pontosan illeszkednek elképzeléseinkkel, ám ki kellett találnunk a módját annak, hogyan láthatjuk az idegsejteket működés közben. Meg akartuk tudni, hogy az emberek tényleg jó döntéshozók-e, és csak tudatosan vagyunk-e benne kevésbé sikeresek. Kahneman részletesen elmondta résztvevőinek, mik az esélyek, ám mi hagytuk, hagy jöjjön rá a tudattalan agyuk. Furcsa, de az emberek ritkán hoznak optimális döntéseket, ha közvetlenül megtudják az esélyeket.”

Pouget a Michael Shadlen élettani és biofizika professzor (Washington Egyetem) laboratóriumában elvégzett tesztek adatait dolgozta fel. Shadlen kutatócsoportja egy pár idegsejt aktivitását vizsgálta, amelyek normál esetben a balra vagy jobbra mozgó dolgokra reagálnak Például, ha a random mozgó pontok közt egy pár pont jobb irányba mozgott, a „jobbirányú mozgás”-ra kódolt idegsejt kisül. Ahogy folytatódott a teszt, az idegsejt egyre gyakrabban sült ki, amíg el nem ért egy bizonyos küszöböt, aktiválva az agyat, létrehozva a résztvevő „jobbra” válaszát.

Pouget szerint az ilyen valószínűségi döntéshozó rendszernek számos előnye van. A legfontosabb, hogy lehetővé teszi számunkra az ésszerű döntéseket ésszerű időn belül. Ha meg kellene várnunk, hogy 99 százalékig biztosak legyünk egy-egy döntésünk előtt, feleslegesen pocsékolnánk időt az adatok összegyűjtésével. Ha csupán 51 százalékos biztonságra van szükségünk, hamarabb hozhatunk döntéseket, mielőtt elég adatot gyűjtenénk.

Egy másik fő előnye, hogy miután döntésre jutottunk, tudjuk, mennyire vagyunk biztosak is benne – mondjuk 60 vagy 90 százalékosan – attól függően, hol áll a küszöb. Pouget jelenleg azt vizsgálja, az agy hogyan állítja be ezt a küszöböt minden döntésnél, mivel úgy tűnik, sosincs ugyanaz a küszöbérték.

A vizsgálat eredményeiről a Neuron december 26-ai kiadása számol be.

Forrás: MediPress

5a3ae39aa9539.jpg

Higanyveszély: eltört a lázmérő!

Fejlesszük egyensúlyunkat bokagyakorlatokkal

Futópadon gyakorolnak a sérült csecsemők