Az első kísérlet során a résztvevőknek megmutatták egy gyümölcsturmix hozzávalóit. A résztvevők felének egy fél adag turmixhoz szükséges gyümölcsmennyiséget mutattak, a másik felének egy egész adaghoz valót. Ezután, meg kellett becsülniük, hogy vajon mekkora jóllakottság-érzést fog okozni a turmix elfogyasztása, és ezt értékelniük is kellett fogyasztás előtt, majd három órával ezután. Azok a résztvevők, akik a nagyobb adag hozzávalót látták, nagyobb mértékű teltségérzettről számoltak be, holott mindegyik résztvevő a kisebb adag gyümölcsből készített turmixot fogyasztotta el. 

 A másik kísérletben a kutatók manipulálták az „észlelt” és a „tényleges” mennyiségű levest, amiről a résztvevők azt hitték, hogy meg is ették. Egy olyan levesestálat használtak, aminek az aljára egy rejtett pumpát szereltek, így a tálban lévő leves mennyisége hol nőtt, hol csökkent, az ezt fogyasztók tudta nélkül. Három órával evés után az észlelt, és nem a ténylegesen elfogyasztott leves mennyisége szerint alakult a résztvevők éhség- és jóllakottság-érzete. 

 „Az, hogy egy étel mennyire fogja enyhíteni éhségünket, nemcsak tényleges adagjától, és energiatartalmától függ, hanem attól is, hogy mekkora jóllakottság-érzésre számítunk ezen ennivaló elfogyasztásával, illetve milyen korábbi tapasztalataink vannak az étellel kapcsolatban.Ennek azonnali eredménye az, hogy mekkora adag ételt szedünk a tányérunkra, illetve, hogy elfogyasztása után érzünk-e még éhséget" – magyarázza Dr. Jeff Brunstrom, a Bristoli Egyetem kutatója, a tanulmány szerzője. „Ha azt olvassuk egy ételcímkén, hogy 'light' vagy 'diétás', úgy is fogjuk érezni, hogy ettől nem laktunk jól, és hamarabb leszünk megint éhesek" – teszi hozzá Dr. Brunstrom. „Ezért inkább olyan címkéket kellene tenni az élelmiszerekre, hogy 'laktató' vagy 'éhségcsökkentő'. 

Termékajánló: